Már tavaly kapcsolatba kerültem Szilvivel egy közös barátunkon keresztül, aztán az év vége olyan rohanós lett, hogy áttoltuk erre az évre a fotózást. De talán így jött ki a legjobban a dolog.
Eredetileg Amberrel voltunk hivatalosak, majd társaságnak elhívtam húgomat és kutyáját Codyt, aztán indulás előtt egy órával Dóri is szólt, hogy jönnének Leóval. Hátsó üléssor egy része kivesz, máris alkalmas a kis Cruiser a teljes csapat szállítására. Az indulásról és utazásról nincs semmi képem, mert rettenetesen késésben voltunk szóval csak mindenki be lett rakva a kocsiba és már mentünk is, mégiscsak egy óra az út.
Amberrel a legnagyobb félelmem az volt, hogy majd elfelejti használni a kis agyát, és kontrollálhatatlan 30 kilós szeretetbomba lesz, halálra nyalogatja a modelleket, feldönti a fotóst, csak a szokásos rémálmok. Kis nyomi ezúttal (is) meglepett, nagyon profin hozta a figurát, csinált mindent, sőt, egyedi elképzelései voltak arról, milyen fotókat szeretne, emellett pedig elmondhatatlanul élvezte az egészet. Amikor kicsit el is engedte magát sem lett túl sok az embereknek, épp csak egy kis bohóckodással dobott a hangulaton.
Komoly koncentrációt igényelt nála az, amikor a modellek hozzáértek. Az instrukcióm a szemkontaktus teljes kerülése volt, mert ha meglátja a szemedben, hogy boldog vagy, ő még boldogabb lesz, és máris a nyakadban van.
Leó minden eddigi kamerák előtt szerzett tapasztalatát kidobta az ablakon és 2 éves lányokat megszégyenítő hisztivel tudatta velünk, hogy ő bizony nem fog egy helyben állni. Sem ülni. Sem feküdni. Így róla némivel kevesebb fotó készült, de Szilvi így is sikeresen elkapott néhány fantasztikus fotót Leóval. Azért mint kan, sokkal impozánsabb és lényegesen nagyobb a fiatal kis szuka testvérénél, így különösen jól mutat a fotókon, szemmel látható hogy hatalmas állat.
Amúgy a probléma az volt, hogy amint odaértünk bele is kezdtünk a munkába, terv szerint ez úgy volt, hogy a kutyákkal előbb ott vagyunk és lesz idejük futni egyet, mivel késve indultunk, erre már nem igazán volt lehetőség. Viszont a fotózás után én is előszedtem a kamerát, meglehetősen gyorsan, mert ahogy kisétáltunk a rétre a kutyák egyszerre kergetőzni kezdtek, így a beállításokat sem volt időm macerálni, csak reménykedtem, hogy lesz valami használható a képek közt. De előbb mutatok pár kidolgozott fotót Szilvitől, a többi képét az Edl Szilvia Photography Facebook oldalon tudjátok megnézni, és ha már ott vagytok, nyomjatok az oldalra egy lájkot, csodaszép munkát végez Szilvi! :)
Remélem Szilvivel nem utoljára dolgozhattunk együtt, fantasztikus élmény volt mindenki számára!
A fotózás utáni lazulásról kedvenc képeim: |
BLOGKiállítási beszámolók, alomtervek, kölyöknevelés, mindennapok. BEJEGYZÉSEK
December 2021
KATEGÓRIÁK
All
|